Víz

Víz

“Mire az asszony azt mondta neki: Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne járjak ide meríteni!” (Jn 4,15)

A víz tiszta, átlátszó és tisztít. Nem véletlen az, hogy ez a jegye a keresztségünknek, mert amiképpen a test szennyét leviszi a víz, aképpen mos le bennünket is Krisztus vére.

A víz ugyanakkor tartalmas és szomjat oltó. Ehelyett mi felfújt lufiként tengetjük az életünket. Ez a lufi márpedig előbb-utóbb robban, és nagy kegyelem az, amikor ez nem a halálunkkal egy időben történik, mert azután már késő újrakezdeni. Színes, másoknak tetsző, de igazi vágyainkat nem kielégítő manőverek helyett keressük Krisztust, aki valóban fel tud bennünket tölteni!

Valaki egyszer ezt igy fogalmazta meg: Nincs szükségem Istenre, – mondják sokan, de nőt nő után, férfit férfi után, autót autó után, munkahelyet munkahely után váltanak. Sosem elégedettek, mindig magányosak. Nincs szükségem, – mondják, de sorra szedik a tablettákat, és nem tudnak aludni. A vágy kapzsisággá, a szerelem szenvedéllyé, a politika cselszövéssé, a hatalom erőszakká, a tekintély kényszeressé, a technika szorongássá, a gazdagság veszekedéssé, a hit szokássá változott. Boldog az az ember, aki rájön, Istenre van szüksége.

A samáriai asszony, aki férjeiben és élettársában kereste a szomjat oltó vizet, rájött, hogy nem azok vágyainak a forrásai, nem az az élete értelme. Egyszer csak azonban érkezik valaki, aki hozza a megoldást, gyökeres változást hozva életében. Én kívánom neked, kedves testvérem, hogy ez a valaki, Krisztus, töltse meg a te életedet is boldogsággal, örömmel, értelemmel, céllal! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük