web analytics

Kavarás

„A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem.” (Jn 5,8)

Jó-e az, ha a víz felzavarodik, felkavarodik az életünkben? Nem igazán vágyunk rá, szeretjük a bajunkat szőnyeg alá söpörni és fenntartani a látszatbékességet, ami sokkal nagyobb károkat okozhat. A felzavarodott víz lehet, hogy mocskos, de gyógyulást hoz. A te életedben is. Lehet, hogy felkavar néha, ha Isten szikéje kivájja a benned levő bűnt, de bízz benne, nem akar rosszat, sőt a rossztól akar megszabadítani.

Vannak azonban emberek, akik nemcsak a vizet, hanem mást is szeretnek kavarni, sőt szeretnek a zavarosban halászni. Ez a folyamat semmiképp sem gyógyító, sőt pusztító, önpusztító elmagányosodáshoz is vezethet. Nem azt állítom, hogy a bethesdai beteg számára ez a viselkedés okozta a magányát, de sokan ma ennek köszönhetik azt, hogy egyedül maradnak. Rúgnak, csípnek, harapnak, s aztán csodálkoznak, ha egyedül maradnak. S, ha te magadra ismertél ezekben a sorokban, ne sértődj meg, hanem fejezd be most a kavarást, és kezdj el beszélni a szeret nyelvén, szívből, s meglátod, lesz embered, s ami a legfontosabb: lesz Istened! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük