Jelentők

Jelentők

“A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.” (Jn 11, 57)

Mi ez a lincshangulat? Kit várnak a papok, kit akarnak elfogni? Azt, aki életet adott, aki feltámasztotta Lázárt? Örülni kellene, nem?

Sokan örülnek is, de némelyekben az irigység és a gonoszság dolgozik. De ma nem csak azokra szeretném felhívni a figyelmet, akik el akarják fogni Jézust, hanem azokról a „némelyekről” (46v), akik lelkesen jelentgetnek, akár még ma is.

Gyáva gyengék, fanatikus férgek, jellemtelen jelentők, szánalmas szekusok bizony nemcsak három évtizeddel ezelőtt voltak, hanem könnyen meglehet, ma is keresik a ranglétrán való felkúszás lehetőségét. És mi mit csináljunk? Féljünk tőlük? Távol legyen!

Luther azt mondta egyszer, hogy az ördög is Isten ördöge. A gonosz is csak addig teheti azt, amit tesz, ameddig Isten engedi. Egyébként ártalmatlan. Nem a légy tartja a plafont. Jézus végig Ura a nagypéntek körüli eseményeknek, az Ő nagysága ebben is rejlik. Ebben a tekintetben is, csak tőle tanulhatunk. Mert, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk…? Nagyon sokan, de mit számit az, ha a legnagyobb mellett vagyunk.

És ha mégis vannak olyanok, akiket a fenti négy alliteráció jellemez: még nem késő Jézus oldalára állni, még nem késő megtérni. Ma még lehet… Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük